Az öregotthon alakulásának története.
Az első kapcsolatok (amelyből az öregotthon született) 1994 óta léteznek, amikor is, az akkor szolgáló backamadarasi lelkész holland presbitereket fogadott a Gereformeerde Gemeente-ből, (Holland Református Gyülekezet), Middelburg városból.
Backamadarason és környékén látták ezek a holland presbiterek, hogy milyen nehéz az öreg, és mindamellett szegény emberek sorsa itt. Lassan alakult ki az  a gondolat, hogy valamit tenni kell a jövendőben az öreg emberekért, akik nem tudják önmagukat ellátni. Egy alapítványt hoztak létre: 'Stichting Zeeland helpt in Roemenië' néven.
Backamadarason tovább alakultak terveik, és létrehozták a Diakonos alapítványt. Azután vettek egy üres földterületet, és egy romániai építészmérnök tervezte meg az otthon épületét, a költségvetéssel együtt.
1999 októberében megtörténtek az első munkálatok. Egy építkezési cég felvállalta a munkálatokat. 2000 nyarán sok önkéntes csoport érkezett Hollandiából, akik berendezték az épületet. 2000 decemberében költözött be az első lakos az öregotthonba. Mivel az épületbe nem volt lift tervezve, kibővítették az otthont. A létező épület mellé 2007-ben épült egy liftház, új nappali szoba, betegszoba és egy lakrész a menedzsernek.
2008-tól az eredeti elképzelés szerint működik az öregotthon.

Célkitűzésünk.
A Diakonos célkitűzése az, hogy segítséget kínáljon a Backamadarasi és a környékén lakó idős embereknek. A hajtóerőt a Bibliából merítjük, Isten Szent Írásából. Ez az alapcél visszatükröződik a küldöttségben, a nézőpontunkban és a gondozás i kiindulópontunkban.

Küldöttség.
Minél több öreget felvenni Backamadarasról és környékéről, hogy integrális gondozást kínálhassunk.

Nézőpont.
A Diakonos öregotthon, mint keresztyén intézmény a gondozást a következő elvek alapján végzi: keresztény irgalmasságot gyakorol a rászoruló embereken, mint Isten teremtményein, segíteni őket. A gyakorlatban ez az elv azt is jelenti, hogy tiszteljük az öregotthon különböző nemzetiségű lakósainak identitását.

Professzionáltság.
A Diakonosi intézményen belül arra törekedünk, hogy a gondozás minél professzionálisabb legyen. A gondozó és a lakós között egy kapcsolat alakul ki, melynek nagy szerepe van a lakósra vonatkozóan az önsegítség fejlődésében.
Az eredmény az, hogy a támogatást igénylő lakósnak segítséget nyújtunk ott ahol szükséges, de amíg képes és tud, önmagán kell segítsen.
Diakonosnak az a kiindulópontja, hogy minden embernek a saját identitását kell tisztelnie. Az önsegítési hiányok, amelyek minden ember életében léteznek, tiszteljük, és ha lehet, megszüntetjük. Az önálló lakókat minél többet próbáljuk ösztönözni. A szolgáltatásban arra fektetjük a hangsúlyt, hogy minden ember felelősséggel tartozik embertársai iránt. A gondozó a lakókkal megbeszéli a maguk egyéni igényeit. Ilyenkor számításba veszi a lakós személyes szükségleteit. Az alacsony mentális teherbírás vagy korábbi problémák miatt néha nehéz bővíteni az önsegítést. Ilyenkor próbáljuk a lakósokkal együtt kitalálni mi a számukra legfontosabb megoldás. A Diakonos ilyen esetben igyekszik professzionális módon teljesíteni kívánságaikat.
A lakós számára nyújtott segítségadást saját kívánságuk és a gondozók kompetenciája határozza meg.